"Keresd a szabadságot, és vágyaid rabja leszel. Keresd a fegyelmet, és megtalálod a szabadságot."

 

Megkérem azon kedves olvasómat, aki a hazai pergető horgászversenyeket körforgó villantók ész nélküli monoton dobálásában és véletlenszerűen kifogott halakban képzeli el, úgy hogy még egy színvonalasabb versenyre sem nevezett, e bejegyzés elemzésének teljesen felesleges időtöltése elkerülése végett inkább keressen magának  egy hasznosabb elfoglaltságot.

 

2017. Január második fele. Korábbi évek alapján egy ideje fagyos kényszerpihenőre késztet a tél. Éjszakánként - 15, nappal - 8 Celsius fok az átlag hőmérséklet. A természetes állóvizek, kisebb folyók, holtágak rég befagytak, a Tiszán Nána környékén január 1 - e óta teljes keresztmetszetében állójég honol, a Duna folyamatosan zajlik. Pergető felszereléseink tétován pislognak a helyükről, mozdulatlanságuk szokatlan kérdéseket sugall; mi ez a hosszadalmas állás idő, miért nem dolgozunk, hiszen szezon van, nem? A napok megrekedni látszanak, mint a hirtelen otthagyott gazdátlannak tűnő jégbe fagyott mozdulatlan csónakok a folyó kikötőjében. A jövőt nézve rideg, fehér álmot szőnek a csikorgó éjszakák, vaskos szilárd jégtakaró fedi a közeli terveket, egyelőre nincs semmiféle kilátás egy jóízű téli pergető horgászatra. Hogy az idő kissé jobban teljen és elviselhetőbb legyen e tehetetlen kín kellemes emlékékeket idézek elő a semmiből. Alig tudatosul, de az elmúlt esztendő jelentősebb eseményeit látom magam előtt. Furcsa módon nem annyira a hétköznapi pecák képei pörögnek, hanem egy kicsivel mélyebb nyomot hagyó jelenetek, ezek pedig nem mások, mint a különböző nívósabb pergető horgászversenyek, amik jelentőségük miatt is egész éltre szóló fontos tanulságok meghatározó elemei, természetesen eredményektől függetlenül.


2016-ban nyolc színvonalas pergető versenyen vettünk részt feleségemmel együtt. Ebből volt dobogó első, dobogó második, két hatodik helyezés, egy sokadik és egy csúnya nullázásunk. Természetesen ezek a versenyek nem mind páros versenyek. Essék róluk pár szó, időrendben pedig a következők.

Az elmúlt év első megmérettetése nem váratott sokáig magára. 2016. Január 09. Bajnokok Pergető Kupája, Péli Zoltán Emlékverseny Tiszanána-Dinnyéshát. Aki erre az összejövetelre nevezett egy ideig emlegetni fogja ezt a napot, ha megérkezett a reggeli kijelölt időpontra, ha nem.

A versenyt megelőző éjjelen az időjárás megtisztelt bennünket egy kevés csapadék halmazállapotú égi áldással. Nem esett számottevő mennyiség, de ahhoz teljes mértékben elegendő volt, hogy napfelkeltekor illetve hűvösebb helyeken vékony komisz jégtakaróként bevonja a hajnali tájat. Az utakat korcsolyázó, keresztbe fordult, árokba csúszott gépjárművek jellemezték. Sajnos a kialakult körülmény többeket otthon marasztalt. Mi is lépésben gyötrelmesen hosszú idő alatt tettük meg az utolsó néhány kilométert autónkkal a gyülekező pontig. Végül negyvenkét párosnak sikerült elstartolnia a kikötőből.


Kedvező rajtszám kihúzása miatt oda állhattunk, ahova szerettünk volna. A mezőny zöme gyakorlatilag az első dobásoktól a verseny végéig fogta a különböző méretű süllőket, kősüllőket. Fontos módosításként lépett életbe, hogy csak az első öt legnagyobb süllő, kősüllő ért pontot. A taktikát tehát érdemes volt előre ehhez a sokak által újnak számító, ugyanakkor készséggel támogatott szabályhoz igazítani. Mi végül is mint később kiderült ösztönből ráéreztünk egyfajta módszerre, amit még bőven lehet és kell fejlesztenünk. Összesen tizennégy süllőt fogtunk, közte páromnak jutott egy hetvenkét centis példány, ami két centivel volt kisebb a Sztahovics Peti és Bácsi Anti azonos méretű legnagyobb süllőjétől. Az öt legnagyobb halunk a hatodik helyre lett elegendő. Nagyon örültünk ennek a számnak.


Április 15. Monarch Dok Egyéni Parti Pergető Kupa. Helyszín: Majosháza. Kalacsi - féle pergető verseny. Zárt vízterület, jellegét tekintve kavicsbánya tó, helyenként nyolc méteres mélységgel. Célzott halfajt tekintve teljes mértékben csukafogó, méghozzá nagy nagy csukás pálya.

Mély bánya tó, nagy krokik, számomra két kedvezőtlen tényező...


Jóval a kijelölt verseny időpontja előtt tettünk egy próbát, sejtésem beigazolódott, a tó részemről nem igazán nyílt meg. Egy pár darab kicsi vagy átlag méretű csukesz jött, párom viszont megfogta élete rekord méretű halfarkasait, így mutatva utat az elméleti taktika részleges kidolgozásához.


Ez volt egyébként a második verseny, amit teljességgel megjósoltam kifogott halak darabszáma tekintetében a dobogósoknak, az most hogy ki lett az első vagy második szinte mindegy, mert az előttük éppen tartózkodó halak méreteit nem lehet befolyásolni. Természetesen a kikövetkeztetett elmélethez igyekeztünk magunkat tartani, ami részemről össze is jött és örömmel nyugtáztam a verseny végén, hogy a hatvanegy résztvevő közül jómagam állhattam a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. A tervünk tehát egy pici szépséghibával ismét tökéletesre sikerült. Párom egy jó csukát fogott, egy pedig elment neki, sajnos így babér nem jutott a kategóriájában sem.


Május 15. Első Webfishing-Balinvadászok Kupa 2016. A verseny értékelése ugyanaz, mint a januári süllőfogón, itt is csak az öt legnagyobb hal ér pontot, csak most kizárólag a balin számít. Gyülekező Tiszanána-Dinnyéshát. Helyszín a tározó Abádi - Holt - Tisza szakasza. Nekünk merőben új pálya, merőben újfajta peca. Látatlanban már valahogy ösztönből is tartottam tőle.

Egész nagy kiterjedésű állóvízi tározó rész. Változó vízmélységekkel, néhány tuskókkal, a mélyebb részeknél növényzetmentes tiszta változó kiterjedésű nyílt felületekkel, sekélyebb részein burjánzó növényzettel, azon belül túlnyomó részt a sűrűre nőtt sulyommezőkkel tarkított pálya. Az ilyen helyet újonnan felfedező gyakorlatlan pergetőknek - mint mi - ideális helyszín egy korai agyvérzés megtapasztalásának.

Versenyre a képletünk a lehetetlen kivitelezési megoldásaink miatt roppant egyszerűre sikerült. Jó rajthely húzása, egy terjedelmesebb területű sulyommentes rész elfoglalása, valamilyen ritka egzotikumként kezelt soha senki által nem ismert mégis nagyra becsült balincsalik, mint pl.: a Salmo Thrill vagy valamilyen ASP jellegű, netán körforgó villantók fantázia dús műcsali arzenáljának gondos kiválasztása után a ki tud velük messzebbre dobni csónakunkból rögtönzött házi verseny keretében rendezett bonyolult játékunk igen ritkaság számba menő roppantul felemelő és egyben borzasztóan izgalmas alkalmazása. Amivel csak egyetlen, de egész nagy problémánk adódott, az hogy sajnos e gagyi taktika helyett nem találtunk más megoldást (akkor még). Ezért az ilyen egy lábon álldogáló semmire való ingatag ötlet, ahogy az ránk jellemző alapjaiban bukik el. Így a sorsunk gyakorlatilag még a verseny megkezdése előtt eldőlt. Elég volt a hátrányos indulási sorszám, már abban a pillanatban jobb lett volna, ha csónakba sem ülünk, hanem elkávézgatjuk a versenyidőt. Bár mindenféleképp jobban tettük, hogy végignyomtuk az elkönyvelt betli és a még azt tetőző igencsak kellemetlenre forduló időjárás kialakulása ellenére is, mert a végén párom egyetlen női versenyző lévén kaphatott egy értékes vigaszdíjat.


- Nos, hogy áll a próbaidőd, Laci? - kérdi az eredményhirdetés után kajánul mosolyogva Attila, aki társával negyedik helyen végzett - Szandi bevesz ugyan a csapatába?

Haha ...

Egy hétre rá. Május 23. Országos Rapala Pergető Bajnokság. Helyszín: Óhalászi - holt Tisza. Itt előbb cselekedtünk, mint gondolkodtunk. Ahogy kiírásra került a nevezés, szinte az elsők között regisztráltunk, hisz Tisza - tó forduló, ezt nem lehet kihagyni. A helyszín később lett kijelölve, egy pár nappal a verseny előtt. Óhalász. Fasza. Soha nem horgásztunk még ott. Azt sem tudtuk hol van ... de ha már beneveztünk ...


Másfél napig edzettük a pályát. A verseny előestéjén ismét meg tudtam jósolni a végeredményt. (Ugyanis akkor érkezett el az idő, hogy az előző balinfogó verseny helyszínéhez hasonló területeket megfejtsük). Amiben egy icipici pontosítási hiba azért csak becsúszott. Azt állítottam, hogy három hallal meg lehet nyerni ezt a versenyt. Igen, ehhez a mai napig kétség sem férhet. A dobogósoknak két hala, fajta szerint főképp csuka (azt is megjósoltam) nekünk egyedül három halunk volt. A számításom pedig itt hibádzik, mert a kifogott halaink alatt én kizárólag a balint értettem, nem más ragadozót, ezért a halaink faj összetétele két balin és egy darab egyetlen pontot érő sügér, ami a második helyre lett elegendő. De hogy mennyire nagy jelentősége lett a három halnak azon belül az egy pontos sügérnek, hát bizony pont az az egy pont, mert ha az nincs, akkor a harmadik helyezettel azonos pontszámot értünk volna el, viszont ha sügi helyett megfogjuk a két elköszönő balinból legalább az egyiket a kevés halas versenyekre általában jellemző csekély pontkülönbségei miatt tuti a dobogó első.


Június 05. III. Tápiómente Bajnnoka Parti Pergető Kupa! Mészáros Bence Vándorkupa Helyszín: Tápiószentmárton Tőzeges tó. Szervező: Kalacsi János. Egy versenyre soha sem szabad az embernek túlbecsülnie saját magát, csúnya koppanás lehet a vége. (Erre pedig az előző évben is volt már egy példa). Úgy véljük nagyjából ismerjük a tavat, tudjuk mit mivel, hogyan és mikor. Semmi előkészület, semmi infó (minek ...). Pont elég a verseny reggelén a korai keléskor a szokásos jól bevált pár darabos csalikészletet bepakolni és a helyszínre érkezés pillanatában szembesülni, hogy a napnak lőttek, lazaságunkkal óriási hibát követtünk el. Elég volt egy aprócska, de fontos tényező figyelmen kívül hagyása, ami még a hely jellegzetességére utalt abban az időszakban, ugyanis a tavon ívásban voltak a keszegfélék. Ha ezt tudjuk, mást taktikát választunk és még egy másfajta műcsalival megrakott dobozt is biztosan elhozunk otthonról. Ekkor már a csodában nem, de az első húsz perc halában bíztam, ami végül meg is lett. Később voltak ütögetéseim, de több csuka nem akart kijönni, rettenetesen hiányzott azaz egy doboz. Itt sem jött ki túl sok hal, hárommal a dobogó legfelső fokára állhattak, én azzal az egyel tizenkilencedik, párom a nullával sokadik helyen végeztünk. Kár volt érte ...

Szeptember 11. VII. Bolyhos Csapat Pergető Kupa! Robinson szigetek - Szécsény. Ismét Kalacsi Jani a főszervező. Ez a verseny, mint ahogyan neve is sugallja csapat pergető verseny. A részvétel meghívásos jellegű. Örömmel fogadtuk, hogy az idei évben mi is kaptunk párommal invitálást e különleges összejövetelre. Azonban kérdésként rögtön felmerült a csapat alapítás illetve a már meglévő hiányos létszámú csapatokhoz való csatlakozás lehetősége. Egy körtelefon után az előbbi eshetőség mellett döntöttünk és egy teljesen új csapatként indultunk. A tagokat igyekeztünk ismerőseink közül úgy választani, hogy legalább a hazai pergető horgászattal lévő szemléletünk legyen közel azonos. Nemsokára össze is állt a hat csendes (nem az interneten hangoskodó, nyomuló, minden halat megfogó szuper pergetők) egyszerű horgászból álló csapatunk Kelet gyermekei névvel. Az, hogy a hazai egyéni wobbler kereskedelemnek nem csak kizárólag üzleti értéke lehet mi sem bizonyítja jobban, mint hogy akarva vagy akaratlanul újabb és újabb ismeretségre tehetünk szert az ország különböző pontjaiból. Így ismertük meg még régebben csapatunk egyik legszerényebb, az újabb technika felé törekvő helyi viszonyokat kifogástalanul ismerő Nyúli Tomit, így ismertük meg nem túl régen csapatunk legfiatalabb mégis óriási tapasztalattal rendelkező tagját, Oláh Petit. A verbuválást követően Petivel azonnal csapatunk rangidős tagjára Parti Attilára gondoltunk, akivel többek között volt már szerencsénk ellenfélként is verseny horgászni és pozitívumként tapasztaltuk, hogy nem csak kizárólag a gyakorlatban kiváló pergető horgász. A csapat következő tagját sajnos személyesen még nem ismertem, de a többiek megnyugtattak, hogy nem kell benne csalódni és mint kiderült hamar igazuk is lett. A verseny végén egy magas technikai szinten álló ötletekben bölcselkedő páratlan szinten álldogáló horgászt ismertem meg személyében, ő Havai Zsolti. Magunkról pedig csak annyit, hogy Szandinak a titkársági, jómagamnak a csapatkapitány szerepe jutott.

A versenyt napját megelőzően heves csoportos taktikai megbeszéléseket folytattunk az irányadó megoldásokkal kapcsolatban. Azt kell mondjam mi már akkor ott elméletben megnyertük a kupát. Stratégiánk (úgyis a legtöbben erre kíváncsiak) a következőképp alakult; a tó adottságainak köszönhetően sok volt a látott hal, balin. Ezekből gyorsan becsaptunk egy jó néhányat, majd biztosítékképpen fogtunk hozzá egy pár darab sügeret és ez elég is volt a toronymagas győzelemhez. De persze aki ott volt és figyelt az tudja, hogy mindez csak részben igaz, mert az eltörölhetetlen igazság csak annyi, hogy a tizenöt csapatból a kupa csakugyan a mienk lett és a legjobb női horgász díjat párom kapta.


Október 02. 6. Daiwa Csónakos Pergető Kupa! Kaposvár - Deseda. Páros csónakos verseny. Mióta az eszemet tudom szerettem volna eljutni erre a víztározóra, de a távolság miatt mindig csak beteljesületlen vágy maradt. Ezidáig. Elöljáróban csak annyit tudtam róla, hogy a pálya óriási kiterjedésű. Ebből egyenesen következik, hogy nekünk extra szüzeknek a verseny előtti egyetlen egy edzésnapon ez a hatalmas terület a kijelölt időpontban túl sok titkot nem fog feltárni. Segítséghez folyamodtunk. Nem hittem benne, de kaptunk. Itt meg kell jegyezzem az önzetlen információkért hálás köszönet Nagy Andrásnak és Bódi Zoltánnak.

Meg kell hagyjam, hogy maga a víz előttünk az edzésnap a kijelölt versenyidő utolsó húsz percében a pályán kívül nyílt meg. Abban az időszakban egy kicsikét módosítani kellett a szokott stíluson és a halak mindjárt értékelték is. Bár aznap este bőven voltak kétségeink, de versenyen összepiszkáltunk hat kövest és az utolsó tíz percben tiszteletét tette nálunk egy kis harcsa. Az első helyezett (Kovács - Brogyai páros) toronymagasan elhúzott mindenki előtt fogott halak tekintetében. Mi első próbálkozásunkra hatodikok lettünk. És hogy jó e nekünk ez a helyezés? Haha ... Jóhogy.

Következő és egyben az év utolsó verseny helyszíne és értékelése már ismerős. November 06. Tisza-Tavi Pergető Triatlon. Mumus Szalóki balinos pálya, csak most az öt legnagyobb csuka ér pontot. Benne vagyunk szépen a tározó vízeresztésében - na majd mikor máskor, ha nem most - rommá fogjuk magunkat. Edzésnap Szandi kipiszkál két hatvancenti környéki csukát, nekem délutánra ismét csak a megsemmisülés semmihez nem fogható keserű hangulata marad. Utálatos egy vízterület. Versenyidőn kívül azonnal az élő folyóra motorozunk, de ott sem ugrálnak a halak csak úgy a csónakba. Valami nem oké. Persze, estével lehűlés. Viharos szél, eső, ráadásul ezt az időt kitartóan jósolják végig a verseny teljes egészére. Legjobb! Vacsoránál tanácskozásunk közben érkezik egy értékelhető ötlet, megfogadjuk és másnap - mit veszíthetünk - bevetjük. Csoda számba menő történésekről mindig akkor beszélünk, ha egyáltalán nem hiszünk valamiben és az bekövetkezik. Hasonlóképp jártam én is aznap a versenyen. Mondjuk inkább úgy mondanám, hogy kevéske hit nélkül dobáltam teljes meggyőződéssel. Gondolom ez végül senkit nem érdekelhet, viszont ahhoz mégis tökéletesen elegendő volt, hogy megfogjam életem eddigi legnagyobb csukáját. Teljes hosszban 98 cm regisztráltunk. A kapása közvetlen pillanatát mintha kissé lekéstem volna. A húzott műcsalin egy bolhaköhögésnyivel erősebb elakadás jelentkezett, mint a vontatás sebességétől ez várható lett volna. Ugyan ennek nem bevágtam, hanem behúztam, inkább csak azért, hogy az akadályozó növényt letakarítsam a műcsaliról. Valamit motyogtam feleségemnek bizonytalanságomról, majd elképedve tapasztaltam orsózás közben, hogy nincs kontaktus. Hosszabb idejű csévélés után kétségbeesetten teszem fel a kérdést - Mi a ... Valami megharapott volna? Majd tekerés közben a széltől keletkezett nagy hasú zsinórom kezdett feszesedni, a feszesedéssel pedig eleinte kissé nehezülni, majd - szinte már a csónak előtt - egy megállíthatatlannak tűnő ősi erővé átalakulni. - Te jó ég, mi a franc ez? Húz, mint a bolond. Orsóm fékje szépen adagolja a lekérő zsinórt. Végül nem is fut olyan messzire, mint vártam. Inkább a csónakunk környékén köröz. Felhúzni, megpillantani képtelenség. Jó idő eltelik, mire meglátjuk, a hatás leírhatatlan. Azonnal a műcsalim keresem a további fárasztás kiviteli gyorsasága miatt, ugyanis merítőhálónk egy sikeres leakadás utáni szabadítást követően teljesen használhatatlanná vált. Az egyetlen megoldás a hal csónakba emelésére a két kezem. Hétköznapi pecákon kisebb halaknál rutinmunka, de most egy ekkora halnál ráadásul ilyen gyötrelmesen halszegény versenyen kissé izgalmas lesz, pl. a tarkófogás a méretarányok miatt az én kezeimnek itt már kivitelezhetetlen művelet. Fárasztás közben megáll velem az idő, az adrenalinszintem nyilván az egeket veri, mintha egy nagyon ritka extrém sportot űznék élet és halál között. Nem mondom, hogy mind e mellett ez olyan túl rossz érzés lenne, sőt talán mindig is titkon erre vágytam. Nagy sokára megpillantom műcsalim a száj felső állkapocs jobb oldalán kívülről, horga egész sok húst fog. Ez a hal az enyém lesz, tudom. Harmadjára sikerül bal kezem ujjaival biztosan megfogni a hal alsó állkapcsának kopoltyúi csúcsát (ott nincsenek fogak) orsóm felkapókarját combommal kinyitom, a botot biztos távolságra helyezem, majd a jobb kezemmel, ahogyan emelés közben nehezedik a hal súlya a has alá fogok, majd óvatosan az esőtől vizes csónakba helyezem. Örömünkre nincsenek a földünkön kifejezhető szavak ...


Ezt a versenyt végül Hajdi - Radácsi páros nyerte (ők mindketten a volt csónaktársaim) 101 ponttal.

98 ponttal a második és a legnagyobb hal kifogója díjat mi zsebeltük be. Harmadik Kemecsei - Csóka páros negyedik Mérten - Enzsöl páros. Összesen öt hal jött ki és ezzel véget ért számunkra a 2016-os versenyidény, ezt követően a Tisza - tavi Pergető Triatlon második fordulójára (a süllőfogóra) gyúrtunk, aminek történetét a következő év fogja majd elmesélni.


Attila följebb feltett fordított kérdésére választ adva miszerint Szandi be vesz e a csapatába igennel kell hogy feleljek. Ezt az évet végső soron próbaidőnek szántuk, amin úgy néz ki mindketten megfeleltünk. A jövőt nézve pedig idénre előreláthatólag ismét nyolc versenyt tervezünk. Öt Ob forduló, a két triatlon és egy csapatverseny.


Odakint észrevehetetlenül nyúlik a nappali világosság, a napokban hirtelen olvadást jósolnak. Az álmok egyre reményteljesebben pihennek. Nemsoká elérkezik a tél haldoklását jelző első jel, ami igazából egyszer van egy esztendőben és páratlan dolgokat művel belül az emberekkel, aminek jótékony jelenléte nem hasonlítható semmihez sem a földkerekségben, ez a befagyott vágyainkat kiolvasztó frissen ásott föld tavaszt árasztó illata. Kíváncsian várunk 2017.


Gyöngy